Tükörstudió Blog

Gondolatok
Super User has not set their biography yet

TALÁLÉKONYSÁG, KREATIVITÁS

TALÁLÉKONYSÁG, KREATIVITÁS

Jó kis kép ez, erről az ügyes kis kecskéről. Megtanít engem egy nagyon fontos dologra. Hányszor és hányszor láttam már az életemet, vagy egy élethelyzetet labirintusnak. Matekoltam, agyaltam s hasonló racionális okfejtések mentén próbálkoztam kijutni egy-egy útvesztőnek hitt helyzetből. Megoldandó feladatok sokaságát láttam magam előtt….már gyerekkorom óta sokszor. De ez a kis kecske!- ez fogja magát és használja az ösztönét. Lehet éhes, de lehet, hogy nem..(mint tudjuk egy jóféle kecske mindent megrág szórakozásból is…) Szóval nem érdekli a bonyolult, feladatnak tűnő helyzet. Belekap a sövénybe…és már kint is van! Hmm…elgondolkodom…lehet hogy azt sem tudta, hogy bent volt valahol?????


Share this article:

Continue reading
4786 Hits
0 Comments

A PEREM….UGRASZ_E? 2.

- Gyertek el a peremig!- Nem merünk. Félünk.- Gyertek el a peremig- Nem merünk. Leesünk.- Gyertek el a peremig! És eljöttek. És lelökte őket. Ők meg repültek.

Újra és újra….időről időre, megszólít ez a vers engem. Apollinaire írta. Olyan vers ez…hogy megállít az utamon. És elgondolkoztat: rutinból nyomom e már megint az életemet, vagy tudatosan teszem a dolgaimat? Az az igazság…,hogy azok közé az emberek közé tartozom, akik nehezen változtatnak. Mindenen. Mindenen nehezen változtatok… Szeretem a biztonságos verklijeimet. A mindennapos rutinokat, a beállt és bevált rendet. Ennek azonban van egy kis káros következménye az életemre nézve: időnként észreveszem, hogy eltűnik az áramlás a napjaimból. Jó kis meleg, de büdös mocsárban álldogálok, üldögélek…fekszem is..- mert a kényelmet azt nagyon szeretem. Észreveszem ilyenkor azt is, hogy több a pókháló itthon, rozsdásodnak dolgok, vagy molylepkék veszik birtokba a szekrényeket (és benne a kedvenc pulcsijaimat!)- a TÉR mindig visszajelzi, tükrözi, hogy belül mi történik éppen.Szeretem ezt a verset, Mert benne van az összes hezitálásom, félelmem az ismeretlen jövőtől, benne van Isten, aki szólít, aki hív a változásra. És az utolsó sorokban ott van a fordulat is. Nem ugrunk. Sokszor nem merünk ugrani. Sokszor elmegyünk a peremig, de az ugrás mégsem megy. És akkor Isten lelök. Huh…amikor zuhanni kezdek….Ismeritek ti is ezt az érzést? Álmomban is zuhantam már a semmibe. Ti is? De ez a vers biztat. Nem kell félni a zuhanástól. Amikor néha lelöknek minket a peremről, megijedünk. Nagyon. Nem mi ugrottunk. Csak….helyzetbe kerültünk…és…zuhanás helyett…pont amitől legjobban féltünk…Az nincs! Szárnyalás van…repülés. Kiterjesztett óriás szárnyakkal, felülről látva egészben mindent: a peremet, a mögöttünk lévő sok-sok történést, drámát az életből…csak ráhasalunk a légáramlatra….és VAGYUNK.

Share this article:

Continue reading
5260 Hits
0 Comments

A PEREM….UGRASZ_E? 1.

- Gyertek el a peremig!- Nem merünk. Félünk.- Gyertek el a peremig- Nem merünk. Leesünk.- Gyertek el a peremig! És eljöttek. És lelökte őket. Ők meg repültek.

Újra és újra….időről időre, megszólít ez a vers engem. Apollinaire írta. Olyan vers ez…hogy megállít az utamon. És elgondolkoztat: rutinból nyomom e már megint az életemet, vagy tudatosan teszem a dolgaimat? Az az igazság…,hogy azok közé az emberek közé tartozom, akik nehezen változtatnak. Mindenen. Mindenen nehezen változtatok… Szeretem a biztonságos verklijeimet. A mindennapos rutinokat, a beállt és bevált rendet. Ennek azonban van egy kis káros következménye az életemre nézve: időnként észreveszem, hogy eltűnik az áramlás a napjaimból. Jó kis meleg, de büdös mocsárban álldogálok, üldögélek…fekszem is..- mert a kényelmet azt nagyon szeretem. Észreveszem ilyenkor azt is, hogy több a pókháló itthon, rozsdásodnak dolgok, vagy molylepkék veszik birtokba a szekrényeket (és benne a kedvenc pulcsijaimat!)- a TÉR mindig visszajelzi, tükrözi, hogy belül mi történik éppen.Szeretem ezt a verset, Mert benne van az összes hezitálásom, félelmem az ismeretlen jövőtől, benne van Isten, aki szólít, aki hív a változásra. És az utolsó sorokban ott van a fordulat is. Nem ugrunk. Sokszor nem merünk ugrani. Sokszor elmegyünk a peremig, de az ugrás mégsem megy. És akkor Isten lelök. Huh…amikor zuhanni kezdek….Ismeritek ti is ezt az érzést? Álmomban is zuhantam már a semmibe. Ti is? De ez a vers biztat. Nem kell félni a zuhanástól. Amikor néha lelöknek minket a peremről, megijedünk. Nagyon. Nem mi ugrottunk. Csak….helyzetbe kerültünk…és…zuhanás helyett…pont amitől legjobban féltünk…Az nincs! Szárnyalás van…repülés. Kiterjesztett óriás szárnyakkal, felülről látva egészben mindent: a peremet, a mögöttünk lévő sok-sok történést, drámát az életből…csak ráhasalunk a légáramlatra….és VAGYUNK.

Share this article:

Continue reading
5356 Hits
0 Comments