Tükörstudió Blog

Gondolatok

A PEREM….UGRASZ_E? 2.

- Gyertek el a peremig!- Nem merünk. Félünk.- Gyertek el a peremig- Nem merünk. Leesünk.- Gyertek el a peremig! És eljöttek. És lelökte őket. Ők meg repültek.

Újra és újra….időről időre, megszólít ez a vers engem. Apollinaire írta. Olyan vers ez…hogy megállít az utamon. És elgondolkoztat: rutinból nyomom e már megint az életemet, vagy tudatosan teszem a dolgaimat? Az az igazság…,hogy azok közé az emberek közé tartozom, akik nehezen változtatnak. Mindenen. Mindenen nehezen változtatok… Szeretem a biztonságos verklijeimet. A mindennapos rutinokat, a beállt és bevált rendet. Ennek azonban van egy kis káros következménye az életemre nézve: időnként észreveszem, hogy eltűnik az áramlás a napjaimból. Jó kis meleg, de büdös mocsárban álldogálok, üldögélek…fekszem is..- mert a kényelmet azt nagyon szeretem. Észreveszem ilyenkor azt is, hogy több a pókháló itthon, rozsdásodnak dolgok, vagy molylepkék veszik birtokba a szekrényeket (és benne a kedvenc pulcsijaimat!)- a TÉR mindig visszajelzi, tükrözi, hogy belül mi történik éppen.Szeretem ezt a verset, Mert benne van az összes hezitálásom, félelmem az ismeretlen jövőtől, benne van Isten, aki szólít, aki hív a változásra. És az utolsó sorokban ott van a fordulat is. Nem ugrunk. Sokszor nem merünk ugrani. Sokszor elmegyünk a peremig, de az ugrás mégsem megy. És akkor Isten lelök. Huh…amikor zuhanni kezdek….Ismeritek ti is ezt az érzést? Álmomban is zuhantam már a semmibe. Ti is? De ez a vers biztat. Nem kell félni a zuhanástól. Amikor néha lelöknek minket a peremről, megijedünk. Nagyon. Nem mi ugrottunk. Csak….helyzetbe kerültünk…és…zuhanás helyett…pont amitől legjobban féltünk…Az nincs! Szárnyalás van…repülés. Kiterjesztett óriás szárnyakkal, felülről látva egészben mindent: a peremet, a mögöttünk lévő sok-sok történést, drámát az életből…csak ráhasalunk a légáramlatra….és VAGYUNK.

Share this article:

Continue reading
5260 Hits
0 Comments

A PEREM….UGRASZ_E? 1.

- Gyertek el a peremig!- Nem merünk. Félünk.- Gyertek el a peremig- Nem merünk. Leesünk.- Gyertek el a peremig! És eljöttek. És lelökte őket. Ők meg repültek.

Újra és újra….időről időre, megszólít ez a vers engem. Apollinaire írta. Olyan vers ez…hogy megállít az utamon. És elgondolkoztat: rutinból nyomom e már megint az életemet, vagy tudatosan teszem a dolgaimat? Az az igazság…,hogy azok közé az emberek közé tartozom, akik nehezen változtatnak. Mindenen. Mindenen nehezen változtatok… Szeretem a biztonságos verklijeimet. A mindennapos rutinokat, a beállt és bevált rendet. Ennek azonban van egy kis káros következménye az életemre nézve: időnként észreveszem, hogy eltűnik az áramlás a napjaimból. Jó kis meleg, de büdös mocsárban álldogálok, üldögélek…fekszem is..- mert a kényelmet azt nagyon szeretem. Észreveszem ilyenkor azt is, hogy több a pókháló itthon, rozsdásodnak dolgok, vagy molylepkék veszik birtokba a szekrényeket (és benne a kedvenc pulcsijaimat!)- a TÉR mindig visszajelzi, tükrözi, hogy belül mi történik éppen.Szeretem ezt a verset, Mert benne van az összes hezitálásom, félelmem az ismeretlen jövőtől, benne van Isten, aki szólít, aki hív a változásra. És az utolsó sorokban ott van a fordulat is. Nem ugrunk. Sokszor nem merünk ugrani. Sokszor elmegyünk a peremig, de az ugrás mégsem megy. És akkor Isten lelök. Huh…amikor zuhanni kezdek….Ismeritek ti is ezt az érzést? Álmomban is zuhantam már a semmibe. Ti is? De ez a vers biztat. Nem kell félni a zuhanástól. Amikor néha lelöknek minket a peremről, megijedünk. Nagyon. Nem mi ugrottunk. Csak….helyzetbe kerültünk…és…zuhanás helyett…pont amitől legjobban féltünk…Az nincs! Szárnyalás van…repülés. Kiterjesztett óriás szárnyakkal, felülről látva egészben mindent: a peremet, a mögöttünk lévő sok-sok történést, drámát az életből…csak ráhasalunk a légáramlatra….és VAGYUNK.

Share this article:

Continue reading
5356 Hits
0 Comments